16 éve foglalkozom a fiatalok pályaválasztási kérdéseivel. Pályafutásom során betekintést nyertem mind az oktatás, mind a foglalkoztatás területeibe, különösen a hátrányos helyzetű és a fogyatékos fiatalok életébe. Több száz szakmát ismertem meg, és követem átalakulásukat, ezzel együtt a felnövő generációk változó igényeit is.

A munkaerőpiac által igényelt és az oktatásban megtanulható kompetenciák között még mindig igen komoly a távolság, köszönhetően a gyorsan változó követelményeknek, a digitális gazdaság kiépülésének.

A tanulóknak és az álláskeresőknek is kihívást jelent lépést tartani a változásokkal, felkészülni a soron lévő döntésekre, amely folyamatos alkalmazkodást, rugalmasságot, az "újratervezés" megtanulását jelenti.

A témáról bővebben írok A pályadöntések mesterei című könyvemben (2017).

"Mi mindenhez gratulálnál magadnak már most a leendő pályadöntésedhez kapcsolódóan?" "Legfőképp ahhoz gratulálnék, hogy bekerültem ebbe az iskolába, nagyon sokat tanultam, készültem és tettem érte ötödikes korom óta. Innen nagyobb valószínűséggel kerülök be egy jobb egyetemre. Ahhoz gratulálnék még, hogy nem voltam lusta utánaolvasni az információknak az egyetemekkel kapcsolatban."

(16 éves gimnazista fiú a pályatanácsadás harmadik alkalmát követően)

"Az emberek sokszor nem is döntenek, hanem csak sodródnak. Magától értetődővé válik, hogy átveszik a gyakori családi vagy közösségi mintákat, értéket mentenek át, vagy egyszerűen csak hallgatnak egy fontos barátra. Sokan kényszer diktálta helyzetekben döntenek, és inkább kerülő jellegűek a megfontolások, azaz például a »miből nem akarok felvételizni« meggondolás vezérli a szakválasztást. A meggondolt pozitív választás - »azért jelentkezem oda, mert érdekel« - arányaiban kevesekre jellemző."

(Részletek A pályadöntések mesterei c. könyvből)